A kezdetekről, az eredetünkről szóló több részes tanulmányomat először néhány alapelv bemutatásával szeretném kezdeni, melyben röviden elmagyarázom a tudományos és a történeti eseményekkel, személyekkel kapcsolatos kutatási módszerek közötti különbségeket. Ugyanis az eredetkérdések rávilágítanak néhány olyan fontos dologra, ami az emberi fajt kiemeli és megkülönbözteti az állatoktól. Az eredet-kérdés tehát igenis fontos, és hatalmas jelentőséggel bír. Egyfajta alapot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy elhelyezhessük magunkat térben és időben is.

Ezért fontos az eredet kérdése!

Főként ebben a posztmodern korunkban (mely kor jellemzője a bizalmatlanság és a bizonytalanság), ahol az ember a hétköznapi életben nem sokat foglalkozik ezekkel a kérdésekkel.

Pedig igazán fontos kérdésekről van szó, sajnos azonban az embereknek a mindennapos teendők sűrűjébe temetkezve sokszor még csak eszébe sem jut, hogy léteznek ilyen kérdések. Nem is csoda, hiszen a jelen korban, amelyben élünk, az embernek nincsenek olyan emelkedett gondolatai, melyek arra ösztönöznék, hogy ilyen kérdésekre pazarolják idejüket. Legtöbbször az embernek csupán a megélhetése az, amibe befektet. Sokunknak nincsenek még csak reményei sem a jövőt illetően. Az összkép egy lelkileg nagyon beteg és nagyon szegény társadalom.

Az emberek minden vágya természetesen az, hogy boldogok lehessenek, de mivel korunkban legfőképpen a pénz az irányító - nem mérvadó, de -, mivel az emberek nagy része szinte rabszolgamód kénytelen az idejének nagy részét a munkahelyén tölteni, nem sok idő jut másra - főként ilyen, látszólag jelentéktelen kérdésekkel foglalkozni. Nagyon sokan vannak, akik hívatásként tekintenek a vagyon építésére, s csak arra vonatkozóan tesznek bizonyos lépéseket, hogy miként lehet minél kisebb erőfeszítéssel, minél jobban anyagiakban gyarapodni.

Tehát sok esetben a puszta lét a tét...! De tényleg: nincs más ezen kívül? Nem lehetséges-e az, hogy az élet több lenne ennél? Szerintem - és még sokan mások szerint is - bizony az élet több, mint puszta létfenntartás, és ehhez az egyik legkézenfekvőbb alap, hogy megismerjük kicsoda is az ember.

A kezdetekről szóló kérdések pedig éppen erre igyekeznek választ adni, amely kérdés még ma is éppen olyan fontos, mint ahogyan régen is az volt. Úgy vélem, a történelem a tanúja, hogy a régi idők híres-neves filozófusai és tudósai is mindig beleütköztek abba, az élet eredetét érintő három nagy kérdésébe, mint a:

1. honnan származom?
2. hová tartok?
3. miért élek?

E kérdésekkel ma már több tudományág is foglalkozik:

1. a filozófia,
2. a természettudomány, valamint
3. a vallás- vagy hit-tudomány.

De miért is olyan fontosak ezek a kérdések?

Azért, mert szükséges, hogy tudjuk, fontos, hogy megértsük, kik vagyunk. Fontos, hogy legyen valamilyen fogalmunk arról, hogy a látható világon belül az ember helye hol is helyezkedik el a földön élő többi élőlény között.

Valamint fontos még azért is, mert az e kérdésekre adandó válaszunktól függ, hogy hogyan keressük életünk értelmét. Már ha a mai posztmodern korunkban feltételezhetünk olyat, hogy létezik valamilyen érteleme az életnek, hiszen a materialista természettudományos munkák az Univerzumról, az élet eredetéről való empirikus (azaz tapasztalati) tények rögzítésével a tudomány egy - az érzékszerveink által tapasztalt anyagi világ közé szorított - keretet és különböző változókat ad a kérdést érintő, s ahhoz kapcsolódó vitákhoz, és azt nem lépi túl. E keretek között pedig az élet értelméről nemcsak beszélni, hanem már az élet értelméről kérdést feltenni is értelmetlen.

Az élet értelme nem tudományos, hanem inkább egy általános filozófiai kérdés, amely az emberi élet vagy létezés céljával, jelentőségével és értelmével foglalkozik. A megfogalmazás kapcsán az élet értelme több kérdéssel is kifejezhető:

1. Miért vagyunk itt?
2. Miről szól az élet?
3. Mi értelme a létezés egészének?

Az élet értelméről szóló kérdés mélyen keveredik a létezés, az öntudat, a boldogság filozófiai és vallási értelmezésével. Olyan fogalmakat érint, mint az érték, a cél, a jó és a rossz (fogalma és eredete), a szabad akarat, Isten létezése, a lélek, valamint a halál utáni élet kérdése.

A tudomány ezekkel a kérdésekkel - mivel nem fizikai tulajdonságok, amelyek nem mérhetőek, hiszen sem súlyuk, sem kiterjedésük nincs - nem tud mit kezdeni, így a tudomány a saját határain (az általa meghatározott kereteken és változókon) belül maradva, a materialista világnézet meghatározása a következő: az élet nem más, mint az anyag legmagasabb rendű szerveződése.

Az élet eredetének rejtélye

Az élet fogalmának (vagyis annak eredetének) definiálása nemkülönben a természettudományok legnehezebb feladatai közé tartozik. Maguk a kutatók abban egyetértenek, hogy az élet nyilvánvalóan megfigyelhető, egyben az is nyilvánvaló számukra, hogy az élet definíciója egy nagyon összetett probléma, mert jelenleg nincs az életre olyan tömör és pontos meghatározás, amelyet a tudományos közösség egyöntetűen elfogadna.

Ugyanis „egyértelműnek tűnhet, hogy az olyan lény, amely mozog, táplálkozik, lélegzik és szaporodik: élőlény. De minél inkább eltávolodunk az állat- és növényvilágtól, és az élet egyszerűbb megjelenési formáival kezdünk el foglalkozni, annál több kérdés merül fel.”

Mint például amikor eljutunk a molekulák szintjére, vagyis az élettelen világ határaihoz, ahol a dolgok igen bonyolulttá válnak. E bonyolultságot tekintve a kutatók véleménye szerint a helyes kérdés valójában így hangzik: hol húzható meg az a határvonal, amikortól egy molekulahalmaz élőnek tekinthető?

A kutatók számára ezért egyelőre még örök titok, hogy az élettelen anyag mikor és hogyan kezdett el élni? Még Richard Dawkins (brit evolúciós biológus) – és a legtöbb tudós - számára is titok, hogy hogyan kezdődött minden. Dawkins egy Ben Stein-el (író, ügyvéd és publicista) folytatott interjúja során a következő válaszokat adta Ben kérdéseire:

• Ben: „…hogyan keletkezett?” – mármint a Föld és az ég.
• Dawkins: „Hát… Egy nagyon lassú folyamat által.”
• Ben: „És hogyan kezdődött?” - mármint az élet.
• Dawkins: „Senki sem tudja, hogy kezdődött. Tudjuk, hogy milyen fajta eseménynek kellett lennie. Tudjuk, hogy milyen fajta esemény kellett az élet keletkezéséhez.”
• Ben: „Milyen?”
• Dawkins: „Az első önreprodukáló molekula eredete.”
• Ben: „Rendben. És az hogyan keletkezett?”
• Dawkins: „Már mondtam, hogy nem tudjuk.”
• Ben: „Tehát fogalma sincs, hogyan kezdődött?”
• Dawkins: „Nem. Nincs. Senkinek sincs.”

E párbeszédet olvasva, érdemes alaposabban is szemügyre vennünk Dawkins "őszinte" szavait - akinek álláspontja, mint tudjuk, rendkívül intoleráns a vallásokkal szemben (lásd.: alább) -, amely arról tanúskodik, hogy egy olyan elméletet gondoznak oly hűen, amelynek egyes - a legfontosabb - részeit illetően nincs alapvető és biztos ismeretük.

Nos, az ateizmus alapvető eszméjét ismerve tudjuk, hogy  ők elutasítanak minden vallást. Bár ez meglehetősen relatív, mivel ugyan erősen bírálják a buddhizmust, az iszlámot, a mormonizmust és a többi más vallást, mégis leginkább a keresztyénségnek tartogatják a legdühödtebb támadásaikat. Dawkins számára is a bibliai Isten az első számú ellenség, amiről pl. így nyilatkozik: „Ha másképpen nem jelzem, többnyire a keresztyénségre fogok gondolni.”

Régi lemez

De miért? Oka rendkívül egyszerű. Persze az ateizmus kétségtelenül nem újdonság, hiszen Dávid király kb. ezer évvel Krisztus eljövetele előtt egy olyan embert említ, aki azt mondja (szívében): „Nincs Isten” - Zsoltárok 14:1). Tehát látjuk, hogy mióta világ a világ, mindig voltak olyan emberek, akik tagadták Isten létezését - s alighanem, mindig is lesznek. Ez nem kétség. Azonban lássuk be azt is, hogy bár az ateisták gyakran és erőteljesen hangoztatták  lármás nézeteiket, a kultúrára gyakorolt hatásuk igen csekély volt - legalábbis napjainkig.

Hiszen az olyan új-ateisták, mint pl. Richard Dawkins, vagy Stephen Hawking, és még sokan mások, sok keresőt ejtenek zavarba, és sok hívő hitét ingatják meg elméleteikkel. Miért? A válasz őszinte nyilatkozataikból kiderül: az új-ateizmus célja eltörölni a vallásos hit minden ésszerű alapját, és meggyőzni a teistákat, hogy hagyják el hitüket. De mégis mért?

Talán tényleg találtak valami újat? Valami kézenfekvőbb magyarázatot? Mit találtak? Talán Isten létét cáfoló új bizonyítékokra bukkantak? S vajon mitől annyira új, mitől másabb ez az új ateizmus? Mitől olyan különleges? Mitől olyan ellenállhatatlan?

Egyetlen egy dologban új csupán, ami egyedivé teszi őket. Ez nem más, mint az, hogy az új-ateisták azt hiszik, az élet a megszokott kerékvágásban folyhat tovább, ha egyszerűen véget vetünk a vallásnak. Isten halálát ünneplik. Úgy vélem részint előre, elhamarkodottan ünnepelnek, ugyanis ha megnézzük a régebbi korok ateista gondolkodóit, munkáikból kitűnik, hogy ők még azért tisztában voltak azzal, hogy mik Isten tagadásának következményei. Ők még felismerték, hogy Isten nélkül hideg, sötét és céltalan világegyetemben élünk. Sok régebbi ateista egyenesen gyászolta Isten halálát, mert rájöttek, hogy ez aláássa a nyugati kultúra alapjait, mint ahogyan Albert Camus is elismerte: Isten halálával elvész a cél, az öröm és mindaz, ami miatt érdemes élni.

Tehát van néhány vonás, ami valóban egyedivé teszi az új-ateistákat, de olyan új dolgot, amitől valóban újnak számítana, és mindenki számára elfogadhatónak kellene lennie, sem olyan friss tudományos, sem filozófiai vagy éppen történelmi fölfedezés nem történt, melyek minden kétséget kizáróan aláásnák a keresztyénséget.

Ezt hivatott bizonyítani az alábbi (előre láthatólag) több részből álló tanulmány is.

Mivel azonban az evolúció vagy teremtés témakörébe (most még) nem szívesen szeretnék belefolyni, valamint mielőtt belekezdek a létkérdéseinkkel kapcsolatos témakör boncolgatásába, szeretnék tisztázni néhány dolgot.

Teszem ezt annak érdekében, hogy elkerüljem az „evolúció vagy teremtés” témakör boncolgatásakor felmerülő kérdések kapcsán az esetlegesen kialakuló vehemens és heves vitákat, mint amilyennek a legutóbbi alkalommal is részese voltam. Így tehát előzetesen a következőkről szeretném tájékoztatni a Kedves Olvasóimat:

1. szeretném megköszönni annak az ateista hozzászólónak a nemkülönben és nem éppen kellemes hangvételű, de esetemben hasznos „tanácsát”, miszerint: ha az evolúció elméletének még csak a leghalványabb ismereteinek sem vagyok a birtokában, miért jelentek ki bármit is annak cáfolataként.
2. a természettudományos evolúció elmélettel kapcsolatos hiányos ismereteimből fakadó tudatlanságom révén úgy vélem valamilyen szinten jogos az illető kérdése. Ezért elfogadom az illető észrevételét, miszerint az általam tanúsított evolúció ellen mutatott kijelentéseim elhamarkodottak, és elfogultak voltak.

Igyekezni fogok tehát minden esetben meghallgatni a másik oldal véleményét is. De kérem a Kedves Olvasókat, hogy tartsák szem előtt Salamon király szavait: „Igaznak látszik az, aki először szól a perben, de sorra kerül ellenfele is, és megcáfolja.” - Példabeszédek 18:17

Vagyis, ha egy ügyben csak az egyik oldalt hallgatjuk meg, a bizonyíték gyakran meggyőzőnek tűnik. Ám az egész történet ismeretében a kezdeti érvelés sokszor összeomlik. Így az ateisták érvei elsőnek nagyon meggyőzőnek tűnnek mindaddig, míg az ember meg nem hallgatja a másik oldalt is.

Én is meghallgatom tehát az ateizmus érveléseit, ami azonban még véletlenül sem jelenti biztosan azt, hogy magát az evolúció elméletét elsőre elfogadnám, mint empirikusan bizonyított tényt az élet eredetének kérdésében. S bár tudom, modern világunkban számos dologban szabad akaratunk van hinni, mindig a szemünk előtt kell tartani azt az egyszerű tényt, hogy az igazság nem relativizálható.

Az élet eredetével kapcsolatos - és több más - kérdésben kisebb részigazságok egyöntetűen létezhetnek, de voltaképpen azoknak egy nagy és mindent átfogó igazságra kell, hogy mutassanak. Éppen úgy, ahogyan azt a Bibliában is olvashatjuk: „Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra.” - Róma 1:19

Így a természettudományban is van sok-sok olyan apró igazsághalmaz, amelyek a tudományos kutatás módszertan alapelveinek megfelelően - a megfigyelés, a kísérletezés, stb. által - a természet törvényeinek leírásához, megismeréséhez eleget tesznek, s azokra alkalmazhatóak, de az olyan elméletnél, mint az evolúció-elméletnek az élet eredetéről alkotott elképzelése, s az arra vonatkozó állításai korántsem megalapozottak, mint ahogyan azt Dawkins is kifejtette a Ben Stein-nek adott interjúban: „ Senki sem tudja, hogy kezdődött.”

Természetesen szabad akaratunk van választani, s ez a szabad választás rám is, rád is, és mindenkire vonatkozik. Tudjuk, hogy számos világnézet tarkítja az így is éppen nehéznek bizonyuló hétköznapjainkat, melyek közül a tudomány és vallás – pontosabban a tudomány és keresztyénség – között találkozhatunk olyan éles vitákkal, ahol a harc az élet értelmének kérdéseiről folyik.

S hogy melyik mellett döntök: tudomány vagy a keresztyénség? Szabad akaratom jóvoltából ez utóbbinál döntöttem. Miért? Azért, mert e kettő között választanom kellett, s mert a kettő – az élet eredetének és értelmének kérdése kapcsán alapból - kizárja egymást. De az egyik mellett mindenképp döntenem kellett – s az utóbbit választottam. A kérdés ugyancsak az, hogy miért? A választ hamarosan bővebben is kifejtem, és kész vagyok olyan kész, a történelem során felszínre került empirikusan szerzett bizonyítékokkal szolgálni a keresztyénség létjogosultságára, igazságaira.

E döntésemet a Kedves és Tisztelt Olvasók, kérem, vegyék figyelembe!

Kutatási módszerek

avagy mi a különbség a természettudományos és történelmi kutatási módszerek között?

Visszatérve a témánkhoz, nézzük meg először a tudomány fogalmát, mely meghatározás szerint a tudomány a bennünket körülvevő világ megismerésére irányuló tevékenység és az ezen tevékenység során szerzett igazolt (tesztelt vagy bizonyított) ismeretek gondolati rendszere. A tevékenységnek bárki által megismételhetőnek kell lennie és végeredményben azonos eredményre kell vezetnie ahhoz, hogy az eredményt tudományos eredménynek nevezhessük.

Az eredet kérdésénél, amely térben és időben is a mai kortól oly távol helyezkedik el – ami azt jelenti, hogy nem voltak szemtanúi az akkori történéseknek mindkét oldal esetében sem; tehát sem az evolúció elmélete által felvázolt eseményeknek, sem pedig a Bibliában megtalálható Teremtéstörténetben elbeszélt teremtésnek –, mondjuk ki őszintén: mindkét esetben egyfajta hitre van szükségünk.

A természettudományos evolúció elméletének esetében ez a hit megfigyelések nélküli feltételezésen alapulnak.

Mielőtt azonban bárki a „hit” jelzőt illetően újabb szócsatázásra invitálna, hagy magyarázzam el, mire is gondoltam. Úgy gondolom, hogy mindkét esetben, azaz mind az evolúcióban, és mind a teremtésben hívők minden bizonnyal egyetértenek abban a megállapításban, hogy minden tudományosnak nevezhető elmélet tények, és e tényeknek nem ellentmondó feltételezések összetartozó rendszere. Valamint a tudomány lényege tulajdonképpen maga a tudományos módszer, amelyben egy hipotézist (elméletet) kísérleti (tapasztalati) úton ellenőrzünk.

Mivel az evolúcióra a fentebbi tudományos módszer semmilyen formában sem alkalmazható – lényegtelen, hogy elfogadjuk-e ezt, vagy sem -, az evolúció elmélete is éppen úgy hitet követel meg, akárcsak a keresztyénség (vagy más vallások) esetében.

A keresztyénség esetében, valamint a Bibliai elbeszélések hitelességét és történetiségét tekintve egy olyan hitről beszélünk, amit – a Biblia, a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetének 1. verse alapján – a következőképpen fogalmazhatunk meg: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.”

A keresztyénség alapja (fundamentuma) pedig nem más, mint egy személy, Jézus Krisztus. Mint tudjuk, sokan annak hangoztatásával igyekeznek kikerülni a keresztyénség – ezzel együtt a Biblia hitelességét, valamint Isten létezését is – Jézus iránti elkötelezettséget, hogy ha valami tudományosan nem bizonyítható, akkor az nem is létezik, az nem is igaz, vagyis (tudományos szempontból) elfogadhatatlan.

Mivel Jézus istensége vagy a feltámadás tudományosan nem bizonyítható, korunk embere nem lehet annyira ostoba, hogy Jézust Megváltóként fogadja el, ezért számos esetben a következő fogas kérdés hangzik el:

• Be tudod bizonyítani tudományosan?
• Minden bizonnyal nem, nem tudom. Hisz, nem vagyok tudós.

Ilyenkor gúnyos kuncogásokat és különböző megjegyzéseket hallhatunk:

• Na ugye, hogy az egész hit kérdése! (Vak hité.)

Sokan vannak azon a véleményen, hogy ha valami tudományosan nem bizonyítható, akkor az nem is igaz!

Ez óriási tévedés. Történelmi személyek vagy események bizonyítása persze mindig problémát okoznak, de nagyon fontos megjegyeznünk, hogy megértsük a különbséget a tudományos bizonyíték és a jogi-történeti bizonyíték között.

A tudomány fogalmi meghatározása alapján a tudományos bizonyíték azt jelenti, hogy valaminek a tény mivoltát úgy bizonyítjuk be, hogy megismételjük az eseményt a tényt kétségbe vonó személy jelenlétében. Ilyenkor irányított, mesterséges környezettel van dolgunk, ahol megfigyelések tehetők, adatok gyűjthetők és a hipotézisek tapasztalatilag igazolhatók.

A tudományos módszer – bárhogyan is határozzuk meg – mindig a jelenségek mérésével és kísérletezéssel, azaz ismételt megfigyeléssel kapcsolatos. Így a modern tudományos módszer egyik kulcsfontosságú eljárása az, hogy feltételezései igaz voltát irányított kísérletekkel ellenőrzi.

Azonban ha csak tudományos módszerrel lehetne valamit bizonyítani, akkor nem tudná az ember bebizonyítani  – egy roppant egyszerű és hétköznapi példával élve - azt, hogy reggel ott volt-e időben a munkahelyén, vagy sem. Ugyanis az ehhez hasonló eseményeket lehetetlen irányított körülmények között megismételni.

Ezért kérem most a Kedves Olvasókat, hogy az alábbiakat mindenképpen vegyék figyelembe! Mikor történelmi eseményeket, vagy személyeket illetően szeretnénk ismeretekre szert tenni, az ún. jogi-történeti módszert kell alkalmaznunk. Ez a fajta bizonyítás annak a bemutatásán alapszik, hogy valami minden ésszerű kétségen felül áll-e, vagy sem. Vagyis: a bizonyítékok súlya alapján hozunk ítéletet, ami azt jelenti, hogy józan ésszel nem lehet a döntést kétségbe vonni, aminek alátámasztására háromféle bizonyítékkal szolgálhatunk.

1. a szóbeli,
2. az írott, és
3. a tárgyi bizonyítékok.

Így, a történetek megállapításának jogi módszere segítségével minden ésszerű kétséget kizáróan az ember be tudja bizonyítani, hogy ma reggel bizony időben ott volt a munkahelyén: látták a barátai, a kollégái, a főnöke is emlékszik rá, stb.

A tudományos módszer tehát csak ismételhető dolgok bizonyítására használható, alkalmatlan viszont történelmi személyekkel vagy eseményekkel kapcsolatos kérdések bizonyítására, illetve azok cáfolatára.

Pl.: a tudományos módszer ezen mód nem alkalmas olyan kérdések eldöntésére, mint:

• „Élt-e George Washington?”
• „Ki volt a Názáreti Jézus?”

Ezek a kérdések a tudományos bizonyításnak azon keretén kívül esnek, amint azt a tudomány fogalmi meghatározásában is már említettünk.

Más szóval, a tudományos módszer, amely a természet tapasztalati szabályosságainak megfigyeléseken, adatgyűjtéseken, feltételezéseken, következtetéseken és kísérleti igazolásokon alapuló feltárását és magyarázatát jelenti, képtelen megadni a végső választ az ilyen kérdésekre, hogy: „Tudod-e bizonyítani a feltámadást?” vagy „Be tudod-e bizonyítani, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia?”

Mindazon által a jogi-történeti módszer alkalmazása során szükséges a bizonyítékok megbízhatóságának az ellenőrzése.

Ha pedig a bizonyítékok a jogi-történeti módszer alapján a megbízhatóság próbáin sikeresen átmentek, s így bizonyítható, hogy Jézus Krisztus valóban történelmi személy volt, továbbá ha így bizonyítható az is, hogy mindaz, ami a Biblia Újszövetségi részében, az Evangéliumokban áll, igaz, akkor szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy tévedtünk.

Ekkor egy igen érdekes következtetésre kell eljutnunk: ha a jogi-történeti módszer révén (tényekkel, bizonyítékokkal) valóban megállapítható, hogy Jézus Krisztus valóban történeti személy volt, valamint Jézus tényleg az volt, akinek Ő mondta magát (Isten Fia), valamint akinek Őt mondták az Evangéliumok szerzői, írói, hogy Jézus pl. csodákat művelt (gyógyított, ördögöket űzött, stb.), akkor számos más kérdés is felvetődik. Például fontolóra kell vennünk, ha Jézus élt, és Ő valóban Isten Fia volt, akkor szembe kell néznünk azzal a ténnyel is, hogy létezik

• Isten,
• a Menny,
• a Sátán,
• és a Pokol is.