Mindent megpróbáljatok! Mondja az Írás...
Ez a blog első bejegyzése. Egy olyan bibliatanulmányozói sorozat bevezető része, amiben néhány alapfogalommal szeretnék kezdeni. Mivel egy személyes keresztyén hitéleti blog-ról van szó, előtte gyorsan tisztázni szeretnék néhány dolgot.
Először is, a blogon található írásaim nem ihletettek, mint a Biblia. Ezért lehetnek benne olyan gondolatok, amelyek nem teljesen megalapozottak, ami arról tehet bizonyságot, hogy egy-egy témával kapcsolatban még hiányosak az ismereteim. Ennek ellenére mégis leírom ezeket, mégpedig annak reményében, hogy majd közösen mindent – a Biblia Igazságainak fényében – helyre tegyünk.
Másodszor a blog nem egy magáncélra létrehozott oldal, hanem egy olyan felület, ahol a tisztelt Olvasók is bátran hozzászólhatnak a bejegyzésekhez, s véleményezhetik azokat. Mindenek előtt arra kérem a Kedves és Tisztelt Olvasókat, vegyék figyelembe, hogy jómagam keresztyén vagyok. Ezzel azonban nem azt mondom, hogy mások véleményét elfogultan, egyoldalúan és elutasítóan kezelném. A keresztyének nem ilyenek, mivel a keresztyénség nem egy ostoba vak hitről szól.
Keresztyénként hiszem – mert kötelességünk -, hogy a józanész tekintetében mindent alaposan megvizsgáljunk, mint ahogyan arra a Biblia az 1 Thesszalonikai levél 5:21-22 verseiben pontosan rávilágít:
„Mindent megpróbáljatok (megvizsgáljatok); ami jó, azt megtartsátok! Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek!”
Harmadszor pedig keresztyéni hitemből adódóan számomra nem vitatott az a kérdés, hogy a Biblia Szent (jelentése: tiszta), amely Istentől ihletett (2 Timóteus 3:16-17):
„A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”
Úgy gondolom, hogy az előbbi nagyszerű kijelentésből a Biblia, mint Isten által ihletett könyv, a jó tanítások mintája. Úgy hiszem, hogy sokkal több tanítási elvet követ, mint bármely más könyv a világon. Hiszem, hogy életünkre nézve a Biblia az egyetlen olyan erkölcsi útmutató, amely az élet nagy kérdéseit illetően a legjobb megoldást, és a legmegbízhatóbb válaszokat nyújtja.
A blog azonban nem csak (keresztyén és nem keresztyén) hívőknek szól, hanem azon hitetleneknek, kétkedőknek és szkeptikusoknak is, akik a jelen pillanatban még tartják magukat azon (megfontolatlan, de inkább érzelmi szempontból kialakult) állításukhoz, hogy a Biblia nem több, mint mítosz, mese, vagy kitalált történet.
A Bibliával kapcsolatban ezért az első kérdés, amit most felteszünk, és megvizsgálunk, hogy a Szentírás valóban Isten szava-e? Ha igen, mennyiben nevezhető annak, valamint hogyan kell ezt érteni? De mielőtt erre a kérdésre válaszolnánk, közvetlenül adódik egy másik nagyon fontos kérdés: létezik-e Isten?
Nos, fontos-e ez a kérdés? Hiszen Isten létezése napjaink egyik legvitatottabb tárgya. Tudósok, történelem- és valláskutatók is egyaránt már igen régóta szócsatákat vívnak e kérdést illetően. Főként azért, mert sokan a tudományos körökből úgy vélik, nincs rá olyan kézzel fogható bizonyíték, amelyből ezt a következtetést le lehetne vonni. Vagy mégis?
Nézzük meg, mit mond a tapasztalat, valamint a történelem? Mindkettő, az emberi tapasztalat és a történelem is mind azt mutatja, hogy az ember minduntalan keresi a választ a következő kérdésekre: ki ő, honnan származik, mi az életének a célja, stb. - mert kell, hogy legyen célunk. De nem olyan, általánosan elfogadott közhelyes célokra gondolok, mint: család, siker, autó, vagy ház. Mikor ezt a kérdést igyekszünk megválaszolni, az ember céljai - vagy a céltudatos élet - nem egyezik meg azzal, ami az emberi élet értelmét foglalja magába.
Mindannyian tudjuk, hogy az általános ateista felfogás az élet értelméről a következő: „Természetes emberi törekvés, hogy "értelmet", "célt" keresünk a véletlenszerű események sorában. Ugyanakkor egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy az "élet" olyasvalami lenne, aminek "értelme" van.”
Tényleg? Valóban így lenne? Megszületünk, bölcsödébe-óvodába járunk, később elvégezzük az elemi iskolát, majd kijárjuk és sikeres vizsgát teszünk a felsőoktatási intézmények egyikében, majd dolgozni kezdünk, egészen a nyugdíjas korunkig, míg végül elérjük azt a kort, mikor mindennek vége szakad és meghalunk...? Ennyi lenne az egész? Ennyi lenne csupán az élet?
Így valóban nem sok értelme van az életünknek.
De nézzük az érem másik oldalát: mi van akkor, ha Isten mégis létezik, és van Mennyország és van Pokol is?
Az evolúció hívők általában minket, hívőket (most legyen az bármilyen vallás) naivnak, hiszékenynek és gyengének tartanak. Úgy vélik, gondolkodásunk irracionális és logikátlan. De a tudományok naturalista (ateista) éllovasai vajon mennyire gondolkodnak logikusan?
Logikus-e például az, hogy az Univerzum a semmiből jött létre? Kérdés: a semmiből hogyan jöhet létre valami? A semmiből hogyan jöhet létre bármi is? Szerintem, és mások szerint is: sehogyan sem! Számos ilyen kérdést fel lehetne tenni, amelyek azonban az erős ateizmus számára egyáltalán nem számítanak bizonyítéknak, sőt ellentmondásosnak sem. Lehetne vitatkozni ezen. Jelen esetben azonban - mivel nem vitafórumnak szántam az oldalt, hanem elgondolkodtatásképpen kezdtem el írni - egyelőre nem kívánok ebbe olyan mélyen belebonyolódni. Márcsak azért sem, mert nem rendelkezem olyan szakképesítéssel, amivel én személy szerint tudományos bizonyítékokat tudnék bemutatni az evolúció elmélet ellenében. Mindenesetre azt azért mindenképpen be kellene látniuk, hogy ők is épen úgy, mint ahogyan mi hiszünk Istenben, ők is hisznek valamiben. Nekik is igen mély hitük van. Igen erős a hitük például az elméletükben.
Erősen, teljes meggyőződéssel hiszik, hogy az élet spontán alakult ki az élettelen anyagból. Kérdés persze az, hogy az anyag miből alakult ki? Vagy kérdés az is, hogy az élettelen anyagból hogyan lesz élő? Erős meggyőződésük, hogy a fizikai világon túl nincs más valóság. Az ateista tudósok nagy meggyőződéssel hisznek egymás elméleteinek is. Azonban ezek egyike sem bizonyítható empirikusan, sőt ezek ugyanúgy hit tárgyát képező állítások, mint bármely másik vallásé a Földön.
Egyszer valahol olvastam - azt hiszem Einstein mondta azt egyszer -, hogy: „az emberiség a teljes tudásnak kevesebb, mint az egy százalékát képes felfogni.” A kérdés ez esetben az, hogy ha mi a teljes tudásnak csupán csak az egy százalékával rendelkezünk, nem lehetséges-e, hogy a maradék kilencvenkilenc százalékkal Isten rendelkezzen? Vagy tételezzük fel, hogy még ha a naturalista gondolkodók a tudásnak akár csak az ötven százalékával is rendelkeznek, nem lehetséges-e, hogy a másik ötven százalékban Isten létezzen?
Nos, ezek olyan kérdések, amelyekre mi emberek, a véges elménkkel nem tudunk válaszolni, ezért nem is szabadna olyan abszolút kijelentéseket tennünk, hogy nincs Isten, csak azért, mert ő még nem látta, vagy nem tapasztalta meg Istent. Ugyanis ahhoz, hogy ezt megtehesse, az illetőnek a lehetséges tudás egészével kellene rendelkeznie - de nincs olyan ember, aki mindent tud. Ezért nem is lehet biztos az ember azon kijelentésében, hogy nincs Isten.
Ezért talán tegyük fel a kérdést úgy, hogy: mi van ha valóban van Isten? Valamint gondolkozzunk el azon, hogy: mit jelentene ez számomra?
Nem lehetnek annyira elfogultak, hogy ne tennék fel a kérdésüket így, hiszen ha a hit valóban irracionális lenne, akkor miért van az, hogy mind a történelem során, mind pedig jelen korunkban is rengeteg gondolkodó, értelmiségi és vezető személyiség – köztük államférfiak, filozófusok, tudósok, feltalálók és írók – hittek és hisznek a Biblia hitelességében és Isten valóságában?
Ezek szerint a hit és a racionalitás nagyon is, sőt kitűnően megférnek egymás mellett.
Megjegyzés: korunk technikai fejlődésének hála pedig az ember manapság már könnyedén tájékozódhat és hozzájuthat mindenféle információhoz. Többek között nem csak a jelen kori divattal, a különböző háztartásbeli kreatív ötletekkel és konyhai receptekkel, szépségápolási termékekkel, vagy bármiféle online intézhető vásárlásokkal kapcsolatban, hanem az ember spirituális igényeinek kielégítésére vonatkozóan is végezhet igen mélyreható kutatásokat. A spirituális jelző elsőre talán túlságosan is egyoldalúnak tűnhet, főként a hitetlenek szempontjából.
A lényeg, hogy ha kérdésünk van, a lehetőségeink ma már szinte határtalanok. Az információ szerzéshez többféle módszer és eszköz áll a rendelkezésünkre. Napjaink hétköznapi embere például már számos olyan eszköz közül válogathat, mint pl. az olyan ún. „okoseszközök”, amiket szinte nap, mint nap magánál tarthat és használhat. Ilyenek ugye a tabletek, az okostelefonok, a személyi- vagy a hordozható számítógépek, amelyek ma már minden nehézséget nélkülözve biztosítani tudják számunkra, hogy az ember bárhol is legyen, bármerre is járjon, a nap bármely szakában - éjjel vagy nappal -, otthon ülve, vagy éppen útra kelve, mindig tud tájékozódni.
Azért az előnyök mellett meg kell említenünk ezen eszközök - leginkább az általuk elérhető információs közeg, az internet - használatának a hátulütőit is. Mert attól függően, hogy milyen információkhoz szeretnénk jutni, az internet veszélyeket is rejthet, mely veszélyeket fel kell tudnunk ismerni. Az ember legalapvetőbb kérdéseit illetően is ez a helyzet. Számos olyan információval is találkozhatunk a világhálón, amelyek nem, vagy nem teljesen az Igazságot mondják el. Sok esetben olyan hamis dolgokat is bemutatnak – akarva, vagy akaratlanul -, amelyek a lélek (szellem) szintjén a mélybe dönthetik az embert. Mindez persze csakis akkor történhet meg, ha az ember figyelmen kívül hagyja az Igazság fogalmát, s helyette a relativizmus útvesztőjét választja.
Mi a bajom ezzel posztmodern, relativista világszemlélettel? Az, hogy semmiben sincs közös nevező. Nincs egyetértés az egykor még nagyon is egyöntetűen és egyazon jelentéstartamú fogalmak kapcsán - egyeseknek ez az igaz, másoknak pedig már az. Úgy gondolják: „minden nézőpont kérdése”. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy ahány ember, annyiféle igazság…
Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy ha az érdekem (az én saját igazságom) azt kívánja, akkor a másiknak aláteszek - történjen az munkahelyen, barátok között, a családban, stb. -, csak mert nekem van egy meghatározott célom, amit el akarok érni. Így születtek meg a történelem legnagyobb és legzsarnokibb hatalmai is, nemde? De hol vannak azok már? Mind letűntek a történelem színpadán, nem igaz?
Tehát az alábbi fogalmak, mint az "értelem" és a "cél" között óriási különbség van. Az embernek lehetnek sajátos céljai, de az ember életének értelmére relativista, naturalista szemszögből - hogy „ezt én így hiszem, ezért szerintem ez így történt, te pedig azt hiszed, ezért szerinted meg úgy történt” - nem lehet válaszolni. Vagy ez, vagy az. Nem egy opcionálisan, a saját elgondolásunknak, a saját igazságunknak, érzésvilágunknak megfelelően választható dologról van szó. Akár tetszik, akár nem. Persze, ha úgy gondolja az ember, választhatja a hazugságot is, de annak órási ára van.
Ezek - lássuk be - veszélyes ideológiák, amelyek nem az igazságról szólnak, hanem az egyén egyedileg kialakított saját „igazságairól” - feltételezéseiről, elméleteiről. Természetesen már hallom is a nekem szegezett kérdést, hogy: „honnan tudom, hogy nálam van az igazság?” Sehonnan, mert soha sem mondtam ilyet, és nem is fogok. Sőt inkább azt mondom: nagyon is veszélyes az igazság birtokosának tartani magunkat! Mert mi van akkor, ha tévedünk? Te vajon, ezen elgondolkodtál már valaha?
Ha nem, tedd meg most, s vegyük át, hogy mi alapján határozható meg, mi szerint dönthető el, hogy mi igaz, és mi hamis?
Úgy gondolom, e kérdést illetően nincs könnyű dolgunk, hiszen a jelen kori társadalmunkban bizonyos fogalmak – mint az igazság fogalma is – igen nagy jelentésmódosuláson mentek – s valószínűleg mennek is - keresztül. Az egyes fogalmak mellett már a nyelv egyes szavai sem ugyanazt jelentik, mint egykor. Ezért nagyon gyakran nehézségekbe is ütközünk az egymás között zajló kommunikációink során, mert beszélgetőtársunk lehet, hogy egyáltalán nem is ugyanazt érti az általunk közöltek alatt, mint amit mi mondani szeretnénk.
Az egyén így, még ha nem is minden, de nagyon sok fogalmat, vagy kijelentést mindent kizárólag a saját világnézeti szemüvegén keresztül vizsgál és ítél meg. Tehát a két szembenálló vitatkozó fél a saját szubjektív (érzésvilágának megfelelő) világnézetéből kiindulva közli a véleményét. Ha pedig ezek merőben eltérnek egymástól, soha sem lesz köztük egyetértés (te azt hiszed, én pedig ezt). Vagyis a saját maguk relatív valóságában mind a kettőnek igaza van. Vagy mégsem?
Mi van akkor, ha most mégis nekem van igazam, mert az egyén relatív valóságával - emocionális (érzelmeken alapuló) gondolkodás - mindenkor és minden időben szemben áll az objektív valóság - logikus (józanész szerinti) gondolkodás -, amely a logikus gondolkodás (azaz a józanész) alapján ismerhető meg.
A relatív gondolkodás során leginkább, s legtöbbször az érzelmeink vezérelnek bennünket, s mint tudjuk az érzelmeink nem éppen megbízhatók (lásd.: hirtelen harag, düh, stb.). Érzelmeink felszínre törésekor olyan dolgokra és cselekedetekre vagyunk képesek, amelyek egyáltalán nem logikusak. Látjuk ennek a relativista gondolkodásmódnak a veszélyét, ugye?
Vajon mi lehet az oka, amiért kialakult ez a relativista világszemlélet?
Miért kérdőjelezik meg pl. Isten létezését, mikor az ősi kultúrák - akiktől származnak a tudományok is, nélkülük sehol sem tartana a tudományos világ - történeteit vizsgálva mind azt látjuk, hogy az istenhit mindentől fontosabb volt? Miért fogadnak el vakon egy olyan elméletet, mint pl. az evolúció, vagy az ősrobbanás elmélete, amely korántsem annyira bizonyított, mint ahogyan azt hiszik? Mindeközben egyes ősi népeknél az istenekben való hit mindig is határozottan jelen volt, amely értelmet adott az életüknek, különböző erkölcsi szabályokat nyújtva a civilizált társadalmi élethez, ellenben ahogyan az ateizmus kifejti: az életnek nincs értelme.
Mi különbség van tehát a relativista ideológia, vagyis a naturalizmus által a tudományba vetett hit, amely éppen úgy egy soha sem látott dologban való vak hitről szól, és a Biblia Istenébe vetett hit között?
Miért nem hisznek Istenben pl. napjaink fiataljai, akiktől a jövő nemzedékei függenek? Hát nem azt hangoztatjuk állandóan, hogy rajtuk áll a világ, hogy tőlük függ a jövőnk? Milyen jövőnek tekinthetünk így elébe? Vajon a tudomány tényleg segít majd megoldani minden problémánkat? A tapasztalat nem inkább azt sugallja, hogy a tudomány, még ha bizonyos mértékben és területeken előbbre is vitte az emberiséget, az emberiség kárára volt? Lásd.: atombomba, fegyverek, pénz, stb.
A legfőbb ok szerintem, amiért korunk embere nem hisz Istenben egyetlen egy szóval is megmagyarázható: bizonytalanság. Kérdezzünk csak meg egy olyan fiatalt, aki talán tényleg komolyan elgondolkodik az élet nagy kérdésein, hogy hisz-e Istenben! A válasz meglepően tragikus, és nagyon szomorú is egyben: „Egyszerűen nem tudjuk, mi az igaz. A világon mindenhonnan érkeznek az információk – tudományos és vallási megközelítésből is. És úgy igazából mi az, és hol van az a biztos mérce, amikor azt mondhatjuk, hogy: na, ez az igaz!”
Pedig kell, hogy legyen egy alapvető, mindent átható, egyetemes mérce, egy olyan alap, amire minden egyes ember a világon az életét építheti. Éppen úgy szükséges ez, mint amikor megtervezzük, majd felépítjük a saját házunkat. Ekkor is az első dolgunk az, hogy egy biztos és megfelelő alapot hozzunk létre, különben nem lesz sem biztonságos, sem pedig hosszú életű az a ház. Igaz?
A Bibliában, a Zsolt. 11:3-ban a következő kérdést találjuk: „Mi lesz, ha még az alapokat is lerombolják? Mit tehet akkor az igaz (ember)?” (az EFO Biblia ford.[1]) A Biblia is rámutat tehát, hogy bizony mindenképpen kell, hogy legyen valamiféle biztos alap. A Biblia ezen túlmenően azonban nem csak feltételezi, hogy kell lennie ilyennek, hanem meg is mondja, hogy mi ez az alap! Valamint azt is megmondja, hogy honnan, kitől származik ez a mérce?
Az "alap" szó valós értelmében ugye arra gondolunk, hogy: a talpunk alatti kőre építjük az életünket. Átvitt értelemben pedig ez az alap olyan elveket foglal magába, amelyek tetteinket, cselekedeteinket megszabják. Megjegyzem, az ateisták, a vallási fanatikusok, de még a kétkedők és a tudósok is valamilyen meghatározott alapelv szerint vezetik és élik az életüket - akár tisztában vannak ezekkel az elvekkel, akár nem.
Megfelelő alap nélkül szétesik minden. Alap nélkül a káosz, a zűrzavar telepedik meg az ember gondolataiban. S mivel a legtöbb esetben a gondolataink határozzák meg a cselekedeteinket, ha ott káosz van, a következmény nem éppen kellemes. Végül is, ha mindezt figyelembe vesszük, akkor mégiscsak van valamilyen elfogadható oka a fiatalok ilyenfajta elbizonytalanodásának. Mert akkor most melyik közül válasszanak: tudomány vagy vallás, s ha valamilyen megfontoltságból mégiscsak a vallás mellett is dönt, jogosan teszi fel a kérdést, hogy: vajon a sok-sok vallás közül ugyan melyik az, amelyik az Igazságot mondja el? Mindenki az igazságot keresi. Még a Bibliában is. Nézzük csak meg azt a részt, amikor Jézust Pilátus elé vitték kihallgatásra. Pilátus azt kérdezte tőle: „Mi az igazság?”
Mi is ezt kérdezzük:
mi hát az igazság?
A blogon mi is erre szeretnék választ kapni és adni a keresők számára, hiszen sokan kíváncsian kutatjuk az élet értelmét, de sokan nem tudják, milyen úton induljanak el. A kérdést tekintve két út lehetséges: a hit útja, vagy a "tudomány" útja? Másképpen kifejezve: Isten útja, vagy az ember útja?
Az egyik legkézenfekvőbb út manapság a Biblia hitelességének megkérdőjelezése: miért éppen a Biblia Istene, sőt miért Jézus lenne a végső Igazság? Hiszen – sokak véleménye szerint – Isten egy gonosz istenség, aki több ezer embert ölt meg, pusztított el. De miért? – kérdezik. Jézus csak egy kitalált személy! – mondják. A Biblia pedig hazugság. – állítják. És akkor mondják: „Köszönöm, de inkább nem…!”
Nem értik, hogy Isten gonosznak tűnő cselekedeteit olvasva hogyan mondhatjuk mi keresztyének azt, hogy Isten ennek ellenére jó. Nem értik, mert most még tükör által homályosan látnak. Ez a homályos szemellenző, ez a bizonytalanság korunk relativizmusának az eredménye, amely révén napjaink embere már egyáltalán nem tud különbséget tenni jó és rossz között. A kettő közti különbséget legtöbbször abból vonják le, hogy az ember számára mi az előnyös és hasznos (jó). Ami azon kívül van, az mind rossz. Ez azonban nem így működik! Valami vagy jó, vagy rossz. Valami vagy igaz, vagy nem. Vagy kék, vagy piros. Vagy kicsi, vagy nagy, stb. Az igazság egyetemes, és nem egyéni. Nem az egyén érzésvilágától függő. Isten létezése sem az!
Utólagosan engedjétek meg, hogy egy olyan filozófiai kérdést tegyek fel, ami mellett még a naturalista gondolkodók sem mehetnek el, és nem kerülhetnek ki. A következő példák során szemléltetni szeretném, hogy sem Isten létezése, sem az Igazság nem relatív dolog. Isten vagy van, vagy nincs. A világ, az Univerzum is vagy van, vagy nincs. S ekképpen az Igazság is vagy létezik, vagy nem. Így az evolúció is vagy igaz, vagy nem. Ezt megelőzően még három olyan kérdést is felteszek, amelyekre szintúgy már a kezdetek óta kimerítően keressük a választ. A kérdések a következők:
- Honnan származunk? Honnan jövünk? Vagyis az eredet kérdése: hogyan keletkezett a világ?
- Hová tartok? Miben reménykedhetünk pl. halálunk után?
- Miért élek? Mi az életünk értelme és célja?
A fenti kérdésekre szeretnénk most válaszolni, de miért fontos erről elmélkednünk és beszélnünk?
Azért, mert a kérdésre adott válaszunk meghatározza a gondolkodásunkat, a gondolkodásunk pedig a másokkal szembeni cselekedeteinket és viszonyunkat. Minden szempontot figyelembe kell vennünk, amikor a világ, az élet, de kiváltképp az ember eredetének, származásának mivoltára szeretnénk választ kapni. Meg kell vizsgálni minden lehetséges forgatókönyvet, és minden kritikus következményt. Meg kell néznünk, hogy van-e olyan nézőpont, amelyből kiindulva minden létezőnek, az emberiségnek, valamint az emberi történelemnek az értelme és célja felfedhető-e. Ha a kérdést egy kicsit komolyabban is megvizsgáljuk, akkor bizony rá kell döbbennünk arra, hogy valóban van értelme erről elmélkedni.
A kérdést először abból a szempontból fogjuk megnézni, ami az emberi mivoltunkból adódik, ugyanis emberi mivoltunk egyik vágya, hogy leginkább akkor érezzük igazán jól magunkat a bőrünkben, sőt, ez szinte elemi igényünk is, ha el tudjuk helyezni magunkat nemcsak térben, de időben is a történelem színpadán.
- szempont - térben: ennek része az, hogy döntésre jussunk a következő két ellentétes nézet között - teremtés vagy evolúció. Tehát öntörvényű természet, vagy teremtő és fenntartó Isten? Kell, hogy legyen valami fogalmunk arról a kozmoszról, arról a világegyetemről, ahol a Föld is megtalálható, ahol élünk. Kell, hogy legyen fogalmunk arról is, hogy mindezen belül az ember helye hol található az élőlények sorában, vagyis tulajdonképpen micsoda-kicsoda is az ember? Isten képmása, vagy a véletlennek köszönhető, élete szempontjából értelmetlen lény?
- szempont - időben: igen, az ember időbeli elhelyezkedése is éppen olyan fontos, mint a térbeli, mert fontos, hogy megtalálja a helyét a világegyetemben.
A világ és az élet eredetével kapcsolatos kérdéseket illetően végig a szemeink előtt kell tartanunk, hogy mindaz, amit mi szeretnénk hallani, nem fogja megváltoztatni az Igazságot. Az Igazság csak egy lehet. Ennek az elvnek megfelelően kell megnéznünk, hogy a kérdésekre így milyen választ kapunk. Erre a legmegfelelőbb módszer a logikus gondolkodás és a tapasztalati tényeken alapuló vizsgálat.
Térjünk is rá most már arra a filozófiai kérdésre, amibe az imént bele akartam kezdeni. A kérdés így hangzik: miért létezik egyáltalán bármi is? - ez a filozófia egyik legmélyebb kérdése, tulajdonképpen ez a filozófia gyökere:
- miért van bármi is a semmi helyett?
Mint azt már fentebb említettem, ezt a kérdést még egy megfontolt naturalista sem kerülheti ki, mert ahogyan azt a tapasztalat is tanítja, minden, ami csak létezik, rendelkezik egy magyarázattal a létezésére. Ez két okból lehetséges:
- vagy a természetéből,
- vagy egy külső okból fakadóan.
Mindenki számára nyilvánvaló, hogy az Univerzum létezik. Ebből pedig logikusan következik, hogy van magyarázat a létezésére:
- de miféle magyarázata lehet az Univerzumnak?
Valószínűnek tűnik, hogy ha az Univerzumnak van egy magyarázata a létezésére, akkor az a magyarázat:
- egy külső (transzcendens) személyes ok.
Miért? A válasz egyszerű és logikus. Mert az Univerzum okának nagyobbnak kell lennie, mint maga az Univerzum.
Képzeljük magunk elé az Univerzumot, az anyaggal, az idővel és a végtelen térrel együtt. Ezek alapján a látható és általunk felfogható világban az Univerzum maga a legnagyobb, ezért az oknak nagyság tekintetében legalább akkorának, sőt nagyobbnak kell lennie, mint az Univerzum.
Következtetés: az Univerzum okának mindenképpen tér és idő fölött kell lennie, ennélfogva pedig ez az ok semmiképpen sem lehet fizikai vagy anyagi, azaz:
az Univerzum magyarázatának tehát egy külső, transzcendens és személyes oknak kell lennie.
Vagyis létezik egy test nélküli elme, amely létrehozta az Univerzumot. Ha ez az ok – amit/akit mi a tradíció szerint Istennek nevezünk – téren és időn kívüli, akkor máris adódik a következő megállapítás:
- Isten létezik,
- Istennek öröktől fogva létezőnek kell lennie,
- Istennek ezért nincs szüksége további okra.
Az eddigieket összegezve a végkövetkeztetésünk az alábbiak szerint alakul: az elmondottakat figyelembe véve léteznie kell egy értelmes, személyes végső oknak, amely nagyobb a világnál (Isten). A végső oknak képesnek kellett lennie létrehozni a világot. Csak egy végső oknak szabad léteznie, nem lehet többféle belőle.
A Biblia, valamint a keresztyénség azért különleges, azért különbözik annyira a többi vallástól, mert azokkal ellenben, éppen a fentieknek megfelelően egyetlen egy Istenről beszél, aki megteremtette a világot annak minden egyes elemével, törvényeivel együtt. Isten nem a relativitás istene. Ő az Igazság, a Világosság, a Szeretet Istene. Ő a szövetségek Istene, aki már a világ teremtése előtt szövetséget kötött az emberrel Jézus Krisztusban…
Itt most egy igen érdekes gondolat jutott eszembe:
Ha a fenti gondolatmenetünk logikus, s miért is ne lenne az, hiszen a logikának, mint a filozófia egyik tudományának - ami ugye a gondolkodás törvényeivel foglalkozik -, minden szempontból megfelel, akkor egy igen érdekes következtetésre juthatunk.
A logikus gondolkodás útján eljutottunk oda, hogy Isten létezik. Isten egyszer szólt, s Szavának hallatán létrejött az egész világmindenség, benne Isten Szavára létrejöttek a világot összetartó-fenntartó erők és törvények is, amelyek által létezhet a világ.
A kérdésem az, hogy mi történne akkor, ha Isten megszegné a szavát, és többé már nem tartaná fenn mindezt?
Úgy vélem, minden megszűnne létezni! Atomjaira bomlana. Persze ez csak egy filozofikus gondolatmenet volt részemről, de mi van, ha…?
Úgy gondolom, hogy a fentiekben felvázolt filozófiai érvelés meglepően pontos választ ad, s kétségünk sem lehet arra a kérdésre, hogy létezik-e Isten. Ő élő és ható! A következő lépés: a döntés. Elfogadjuk-e ezt a tényt, vagy sem?
Isten létezik. Isten Igazságos. Ő általa van minden!
S ha belegondolunk, végső soron már maga a világ teremtése is felfogható egyfajta szövetségként, amiről meg is bizonyosodhatunk, amikor a Bibliát olvassuk, hiszen az egész Biblia Isten kegyelméről szól. Ez a kegyelem pedig Istennek a velünk kötött szövetségében mutatkozik meg. Kegyelmének tekintetében pedig Istennek van egy ún. üdvterve, ami azt jelenti, hogy Ő még a világ teremtése előtt pontosan eltervezte mindazt, ami ebben a világban végbe fog menni.
Isten pontosan és előre látta a dolgokat, ezáltal megtehette volna azt is, hogy nem teremti meg sem a világot, sem az embereket. Ehelyett azonban mégis teremtő munkába kezdett, majd eltervezte azt, hogy majd amikor az ember bűnbe esik, mikor és hogyan fogja megmenteni őt. Eltervezte, hogy hogyan fogja elküldeni számára a Megváltót. Isten nem a bűneset után ötlött ki egy „B” tervet, hogy megmentse a bűnbe esett embert, hanem azt már a világ teremtése előtt elhatározta (Krisztus megáldoztatott a világ teremtése előtt – írja az 1. Pét. 1:20).
Tehát Isten szövetséget kötött velünk. Erről a szövetségről szól a Biblia, melyben Isten az Igazságot tárja elénk. Ő nem relativizál. Nem írja körül a fogalmakat. Nem köntörfalaz, hanem egyöntetűen kimondja, meghatározza mi jó, és mi rossz. Nem azért állít fel különböző szabályokat, vagy törvényeket, hogy rabszolgasorba hajtsa az embert. Isten az Igazság istene. Azért az, mert betartja szavát, megtartja ígéreteit. Akik úgy vélik, hogy Isten gonosz, azok nem ismerik Őt. De ha kicsit is érdekli a Kedves Olvasót a Biblia, vagyis Isten üzenete, akkor mindenekelőtt félre kell, hogy tegye a korunkra oly jellemző önérdekeket szolgáló, az egyéni érzésvilágából fakadó előítéleteit, elfogultságát, és minden fajta rosszindulatát.
A Biblia olvasásához és értelmezéséhez természetesen nyitott szív és lelkiismeret kell. A Biblia tanulmányozása nem könnyű feladat, értelmezése rengeteg időt és munkát igényel. Ez tény. Éppen ezért is hoztam létre ezt a blogot, ahol egy-egy témát alaposan körbejárva (a hozzászólásokban) közösen megbeszélhetjük az adott témaköröket.
Nyitott szívvel, és hatalmas örömmel várok minden egyes érdeklődőt!
[1] a 2012-ben a The Bible League International (BLI) és a World Bible Translation Center - TBL Magyarország Alapítvány által kiadott Egyszerű Fordítású (a továbbiakban: EFO) Biblia.
